Kutatók

Végig ment a fehér folyosón az üvegkalitkáig. A főnöke irodája az épület sarkán helyezkedett el, két oldala padlótól a mennyezetig üveg. Kilátása a tengerre nyílt, a végeláthatatlan óceánra. Robertsont ennyi idő után is szorongással töltötte el, ha belegondolot, milyen messze vannak minden lakott vidéktől. Moon bázisnak hívták ezt a helyet, és valóban, Robertson sokszor úgy érezte a Holdon sem lehetne messzebb a családjától.
A fehér folyosóról négy ajtó nyílt. A laborok lennt voltak két emelettel alattuk, mélyen a sziklában, a tengerszint alatt. A kutatást vezető tudós, Robertson főnöke öreg volt és szigorú, ami egy titkos labort igazgató Nobel díjas veterán katonai feltaálótól elvárható.
Ritter Hirs háttal ült az ajtónak. Ősz feje éppen kilátszott a fotel háttámlája mögül. Az óceánt nézte. A felhőtlen ég alatt a szinte hullámtalan víztömeget.
-Ha jobban belegondol Robertson, Ritkább víz ez a sűrűbb víz felett.
-Uram...
-Igen, igen. - Hirs professzor könnyedén fordult vissza a fotellel. - A jelentések, melyeket a velencei projectről kptunk nem kielégítőek. Úgy tűnik a tesztelésre odaküldött G4-PP23-as vegyület nem hozta meg a várt eredményeket. A városban a Jin féle sugárzás továbbra is kimutatható. Vagy a koncentrációt kell növelnünk...
-Ez sajnos jelen körülmények között lehetetlen. - vágott a professzor szavába Robertson. Majd hirtelen elhalgatott és zavartan a cipőjére meredt.
-... vagy a keveredést hatékonyabbá tenni.
-Uram, ez nagyon veszélyes.
-Tudom, Robertson. De ha ilyen módon kordában tudjuk tartani a kaotkus torzulásokat a szövedéken, az azt jelentené, hogy ezt a szert bátran alkalmazhatjuk bármekkora emberi településen. Korszakalkotó áttörés lenne ez, mint már annyiszor mondtam.
-Nem érkeztek meg a tesztek, melyek az emberekre gyakorolt hatást mutatnák.
-Jelenleg a műveleti helyszínen túl kevés személy tartózkodik, messzemenő következtetések levonásához. Baleseti halálozási adatokat ismerünk, a halottkém jelentéseivel. Ha ez így marad, bátran bevethetjük nagyvárosokban is.
Robertson bólintott, de nem nézett fel az öreg tudósra.
-Azt szeretném, ha megkettőznék erőfeszítéseiket, most, hogy már a cél előtt vagyunk. A WT olyan segítség a szer kipróbálásához, amilyenről nem is álmodtunk.
-Úgy tudom uram, hogy szinte semmi nem maradt a városból.
-Igen, Robertson, tudom. Én is ott voltam nászúton. De ha aszer beválik, immár kaotikus torzulásoktól mentesen állíthatjuk újá.
Robertson mosolygott. Sosem járt még Velencében.