A fák köré csavarodtak az árnyak. A pára a füst úgy töltötte be a tűzfalakkal határolt kertet, mint poharat tölt ki a víz. Romeo bár igyekezett nem bámulni, nem tudta levenni tekintetét akertről. Ha el is pillantott másfelé, ha szólt is az embereinek, instruálva őket, vissza-visszatért a kert szürkészöld foltjára. A fákon rég nem volt lomb. Romeonak az volt az érzése, hogy a dús indás növény, a repkények és vadszöllők tartják még ezen a síkon az ősi fákat.
Kiegyenesedett. Kihúzta magát, és mint árbóckosárban álló tengerész kémlelt körül. Kiterjeszetette magát és figyelmét közel vitte a Bukott kertjéhez. Velence kevéske zöld területe közül ez volt a legnagyobb, és azon kevesek egyike, melyben szinte soha nem lép senki a tulajdonoson kívül.
Romeo a kertet fürkészte. A szürke, kőszerúen kemény törzsü fákat. A munkások felkurjantgattak neki, hogy ebédelni indultak, ő vissza vakkantott egy egy okét.
Megsúrüsödött apára, így egy idő után Romeo nem látta már jól a távoli kert vonalait. Visszaült a gerendára és megvakarta kócos fejét.
A háta mögött álló alak moccanatlan körvonala mint őr vagy hatalmas oszlop magasodott a firenzei fölé.
-Hinni fogsz, gyermek. De vajon azt választod e aki a leg érdemesebb a hitedre?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Jaj, megint...ez most melyik? És Romeo hinni fog, igen...én is ezt érzem...és egyfelől remélem, hogy ebben (is) egy oldalon leszünk,másfelől viszont nagy esély van rá, hogy mégsem...mert ő - noha ezt a kedvessége miatt könnyű lenne elfelejteni - szintén hihetetlenül szuverén lény. És simán lehet, hogy egyszer csak azt mondja, hogy hülyeség ez a Bukott-rajongás, és ő igenis valami egészen másban hisz.Na, akkor lenne hirtelen nagyon nehéz nekem (Cleo-nak)
VálaszTörléserre kiváncsi vagyok nagyon. honnan állíthatja ilyen biztosan, h Romeo hinni fog? (akárki is ez...)
VálaszTörlés