Vadász

Hetekbe telt mire odaért. A nyomok, a jelek, a hátrahagyott rezdülések a valóság szövetén olyan aprók voltak, hogy csak az övéhez hasonló avatott és sokat látott szem volt képes észrevenni. Európa mindig nehezebb terep volt. A vonatról leszállva óvatosan körülkémlelt. Elegáns öltönye gyűrött volt a sok ücsörgéstől. Laptop táskája súlyos volt, az apparátus sokkal nehezebb volt, mint egy egyszerű notebook. Kivett egy szobát a Kapriban, és elindult a vadászatra.
Európa más világ. Itt a kor összezavarja a nyomokat. Összekeveri az egykori akaratok húzta hegeket a mai kor akaratmestereinek nyomával. Dan nem akaratmestereket keresett, hanem ősöreg lények nyomát. Azok közül is egyetlenét, aki olyan simán és feltűnés és lábnyom nélkül vészelte át a korok változó realitását, hogy szinte lehetetlen volt megtalálni. Dan specialistája volt az ilyen nyomozásnak. Függetlenként dolgozott, bár valószínűleg ha valaki meghallgatná egyszer a történetét kettős ügynöknek titulálná.
Dan dolgozott már a dinamikus és a statikus akaratmester szövetségnek, dolgozott alvóknak és dolgozott renegátoknak is. Nem zavarta a megbízói változatos, az övétől esetleg nagyon is eltérő világképe.
Őt a préda érdekelte csak. Ez, akiért ismét Európába jött saját kedvtelése volt. Olyan nehéz volt ez a feladat, hogy szinte reménytelenné is tette a vállalkozást. Dant azonban nem hagyta el a hite, és megmaradt a kitartása ennyi éven át is.
Most a pályaudvaron állva ismét, beleszagolt az emberszagtól terhes füstös gépillatú elektromosságtól fagyossá vált levegőbe és megérezte a keresett illat elhaló utózöngéjét.
-Honnan jött ez a vonat? - fordult a vonat orrában cigarettázó vasutasokhoz.
-Két órája futott be Porto Magheráról, Olaszországból.
Dan felvonta a szemöldökét, megköszönte majd tábort vert a vasútállomáson.
Tapasztalatból tudta, hogy a keresett lény vissza visszatér élete állomásaira. Ilyen sajátos keringőben telnek évei. Lassan, ráérősen, mint egy turista kering a valaha volt élete meghatározó helyszínei között. Dan nem tudott róla, hogy Rómán kívül máshova is ellátogatott volna. A vasutállomás viszont olyan terepnek látszott, ahol a préda újra fel fog bukkanni.

Hetekkel később Dan Trebisch hivatalos megbízólevéllel érkezett meg a velencei sorompóhoz. Felmutatta a papírjait, átvette az igazolványait és belépett a lassan újraépülő legendás városba.
Sosem járt még itt, és így romjaiban is lenyűgözőnek találta. Sokáig sétálgatott az aládúcolt vagy megroggyant házak között. Mélyen beszívta a levegőt minden lélegzetvételkor.
A préda szaga mindent belengett.