Hívek

-Miről beszélsz?
-Angyalokról. - A férfi a kihűlt levest kavargatta a tányérban. a répák mint tengeralattjárók kőröztek. A nő felnézett. Egy hajtincs a szeme elé penderült. A nő arcán a sok év alatt begyakorolt "mifasz?" arckifejezés jelent meg.
-Ittál?
-Dehogy ittam.... Beszélgettünk a munkáról. DonDerra elmagyarázta mi fontos mi nem. Érdekes volt. Aztán voltak házak amiket kihagytunk és voltak házak amik valahogy épebn maradtak. Némelyik olyan fura, rossz szagú. Olyan hely ahova nem tennéd be a lábad. - Lassan, vontatottan beszélt. Kezében a kanál egyenletes tempóban írta a köröket a levesbe.
-Aztán az ebédszünetben DonDerra hazament, Lietto meg Bona odaültek hozzánk és arról kezdtek beszélni, hogy ez a pusztító erő maga isten. Én persze röhögtem. Ők meg komolyan mondták tovább, hogy leszállt egy angyal a Szent Márk térre, és, hogy mászkálnak az utcán építőmunkásnak öltözve. - megcsóválta a fejét és felnézett a feleségére. Az asszony kezében mozdulatlanul állt a kanál, lrtetlenkedő arckifejezése lassan megbotránkozóvá vállt.
-Becsavarodtál, Emillio. Ilyen öreg majom létedre fogsz valami kurva szektába beállni. Térjé' má eszedre.
-Láttam ma... láttam az anyalt. Egz gondolán tolta magát ki a főcsatornára. Néztem is a gerendák közül, ki az a hülye mókamester aki ilyenkor eljátsza a gondolást. Aztán a Főcsatorna közepén megállt. Leszúrta a rudat és ... és... - szemei könnybelábadtak miközben beszélt. A kanalat elengedte és mindkét kezével a homlokát maszírozta. - kibontotta a szárnyait. Maria, érted? Láttam. Ott állt kibomlott terpeszkedő szárnzakkal hófehéren, ahogy meg van írva. A víz pedig forrt körülötte. Fényesen és pezsgőn forrt. - elcsuklott a hangja, és nem mert a feleségére nézni. A beállt csendben csak a felesége egzenletes kanalazása vert zajt.
-Holnap elmész Dr. Moranohoz, felír neked valami nyugtatót. Most pedig eriggy és hívd fel az építésvezetőt, hogy nem mégy holnap dolgozni.