cset oroszul

And99: Mi ez a hülye nick?
Rtojp: A Pjotr foglalt volt.
And99: B-) Nagyon fantáziadús.
Rtojp: Miért kerestél?
And99: Ígérted, hogy írsz a velencei nyaralásról.
Rtojp: Nyaralás? Nem tudom, mennyire tudom leírni amit látok. Megpróbálom.
And99: Ennél többet nem is kérek.
Rtojp: A híd a szárazföldtől be a szigetre elég hosszú. Ja tudom, nem egy sziget ez. Szóval volt időm gondolkozni míg beértem. És nem gondoltam meg magam. Elegem van a vadászatból, Andrej, annyira, hogy még most, hogy írom is felbassza az agyam a dolog.
And99: Értem én. Semmi baj. Ez az utolsó feladatod részemre. Megegyeztünk.
Rtojp: Ok.
And99: Folytasd.
Rtojp: Aztán itt meg ez a zegzugos csupa lépcső meg csupa híd városka. akkora mint otthon a belváros, mégis simán eltévedtem vagy háromszor. Megkérdezni se nagyon van kitől, mert mindenhol csak a turisták. Sikerült is beleakadnom egy fasziba aki csak megragadta a kezem és jól megrázta. Mint valami cirkuszi kézfogás lenne. Nagyon fura volt. A fickó az utcát seperte ezért is hittem hogy helyi. Mondjuk helyi még simán lehet. Meg bolond is.
And99: Találkoztál az atyával?
Rtojp: Futólag. Semmi különös. Erősnek tűnik. De szigorúnak igazán szigorú. Vicces itt a diákok között engem is úgy kezel, mintha 20 lennék. Pedig így fejre nem lehetnék a fia.
And99: keménykedik veled?
Rtojp: Az atya?
And99: ki más?
Rtojp: Dehogy. Szépen elmagyarázta hogy ő itt a főnök és ha szabályszegés van kibasz mindenkit mint macskát szarni. Nincs ezzel baj. A gond inkább az, hogy valamiféle járőr szolgálat is van. Én nem csinálom, de a két kislányt simán behúzta.
And99: Nem értem.
Rtojp: Mintha valami harci állás lenne ez a ház, és a város a territórium amit meg kell védeni. Az is lehet hogy kattant az öreg.
And99: És a szemed mit mond?
Rtojp: a szemem mindenféle gomolyagokat lát. Tele van a város csomókkal és gubancokkal. A ház amiben lakunk rendezett és kibaszott erős, az atyát nem tudtam megnézni rendesen mert simán az asztalra csap az orrom előtt. azt hittem beszarok úgy megijedtem az elsőnél.
And99: Lebuktál.
Rtojp: Nem buktam le. Azért vagyok itt mert mást is látok. Bejött aztán a szobámba, megállt az ajtóban és tolt egy szpícset a köveimről meg az ő nézegetéséről. azt mondta ne kelljen a számba rágja mi a dolgom.
And99: fasz
Rtojp: nem tudom. Fura, mert amilyen bunkó, közben nagyon komolyan érdeklődik a munkám iránt. a lányokat is úgy tutujgatja a hátuk mögött, mint valami szerelmes apa. Néha rajta kapom, hogy ellágyulva figyeli őket.
And99: Melyiket?
Rtojp:  Mindet. Most kettőt. Az egyik lányka egy fiús kis szöszke a szomszéd házból. Nem vagyok egy boros, tudod, de valami mennyei borokat tesz le ebédhez, mint egy mellékesen. Valami nagyapja borász. a másik csaj egy dögös fekete Rómából. Olyan mély hangja van, mint Levenyinnek ha bebasz. Nagyon szórakoztató. Keveset beszél és bábokat csinál.
And99: koncentrálj a munkára. anyag van elég?
Rtojp:  anyag van elég. csak valahogy nehezen moccan. az atya mondott valamit valami forrásról, de még nem tudtam kideríteni, hogy nekem mondta e egyáltalán és hogy ezzel kapcsolatban e.
And99: nem voltál induláskor még ilyen idióta.
Rtojp: Jelentek akkor, ok?
And99: ok.
Rtojp: A város bejárható gyalog, keréken nem. A teljes kerülete mágikusan védett. A szövedék olyan torzulásokon ment át amihez hasonlót nem láttam még sehol. Démoni tevékenységnek csak a nyomait láttam, de azok akár századok óta is ott lehetnek. Bizonyítékaim nincsenek egyenlőre. Az atya maga is felébredett, ahogy a többi ösztöndíjas sem alvó. a szövedéken kívül valamifajta kicsapódás is jelentkezik a vízben, amiből szabad végeket tudok alakítani. Ennek segítségével készítem el a köveket, amivel megbízott. Uram.
And99: Köszönöm leléphet.
Rtojp:  Igenis. Kedden ugyanebben az órában jelentkezem újra.
And99: Köszönöm. Viszlát.
Rtojp:  Viszlát.

apróság

A csizmába végződő mocsárzöld gumi kantáros nadrág volt a kedvence. A víz hosszátapasztotta a lábához, ami száraz maradt benne. Velence vize nem érintette, így őszáraz lábbal vakarhatta le a csónakról a kagylókat.
-Szárazra kell tenni és kiszárítani. - dohogott az ablakából Luiggi. - Nem ám a vízben kotorászva, Romeo, fiam, nézni is rossz amit művelsz.
Romeo felnézett. Szemét a kezével óvta a naptól.
-Jó reggelt uram! Hogy aludt?
-Ehh. - legyintett Luiggi. - nem figyelsz rám.
-Már hogy ne figyelnék! - kurjantott vidáman, aztán felpillantott a saroklakáshoz. - De nem tehetem.
Az öreg követte a szemét és fogatlan vigyorra húzódott a szája.
-Értem, értem. Magam is így tennék, ha annyi idős lennék mint te. - azzal becsukta az ablakot.
Romeo újra a saroklakást figyelte, aztán mint aki véletlenül éz fel köszönt a lánynak aki ott lakott.
-Szia Cleo! Hogy vagy?
A vékony szőke lány nem méltatta válaszra. A balkonládából húzogatta ki a szárba szökkent gazokat.
-Láttam, hogy kinyílt a trombita folyondárod. Csodálatos színe van. - reménytelenül bólogatott hozzá, aztán visszatért a kapargatáshoz.
Pár perc múlva Cleo hatalmas csobbanásra kapta fel a fejét.
-Hülye. konstatálta, de azért kilesett a korláton. Romeo a csónakon járkált, kézenállásban. Persze néha beesett a vízbe, de rögtön kimászott és újrapróbálta.
-Próbálod magad érdekessé tenni, firenzei? - kiáltott le neki.
-Nem. Próbálom megértetni veled, hogy milyen érdekes vagy. - mosolygott és úgy dőlt be a vízbe mint egy fa. A guminadrág addigra teljesen megtelt vízzel. Olyan volt benne mint egy bohóc. Cleo vágott egy fintort és visszaült a palántákhoz, hogy biztosan mind kihajtson.
Hirtelen sötétedett be, mint mikor felhő rohan be a nap elé. Cleo felnézett. Felhők nem voltak, csak pára. Vastag pára az utcán, a csatorna felett. Vattaszerű, átláthatatlan. Lentről csak valami bugyogás hallatszott és fa koppant ritmustalanul kőhöz.
Cleo átkukkantott a korláton, le a csatornára. Hófehér köd.
-Romeo?!
Kezei a korlát fölé nyúltak, és finoman egyik a másik tenyerébe simított.
-Hülye vizsla. - morgott magában és kiterjesztette az érzékeit. Romeo nem volt sehol.
-Romeo? - suttogássá szelídült a kiáltása, ahogy megdermedve figyelte a csatornán lecsorgó csónakok sorát. Összeláncolt egymásra fonódott korcs élőlényeket vittek antik ladikok. A korhadás méregként terjedt a vízben, a sekély, szűk csatornában falakhoz koccantak a széleik. A koccanásoktól Cleo fogai is összecsikordultak. Meg sem mert moccanni. A köd így is messze vitte a szagát, a félelmét.
-Romeo? - sosem aggódott még senkiért, de most megízlelt valamit az összetartozásból.Kapaszkodpott a nedves vaskorlátban és magában könyörgött az atyának, hogy mielőbb térjen haza. Nekihátrált az ajtónak aztán villám gyorsan megperdült és berontott az alapítvány rozsdás tetőajtaján. Végig száguldott az emeleten. Hallotta az elsőn, ahogy orosz akcentussal magyaráz Pjotr Monának valamit. Cleo tovább vágtatott le a csatorna szintre. A lejáraton ott kucorgott Romeo és nézte ahogy a vér kis patakokban csorog a kezein és csöpög a vízbe.
-Mi a francot csináltál?- kiálltott rá Cleo
-Megharapott a köd. - nézett rá Romeo. - Adsz egy gyógypuszit?
-Hülye.
Mindketten felmásztak a kis járdaszerű beugróra, onnan lesték a vonulást.
-Nem is látnak minket. - szögezte le Romeo. A kezein a tépések kitartóan véreztek. Cleo lefogta az egyik kezét és megrovó tekintettel végigsimította. A sebek pedig rohamosan kezdtek hegedni.
-Azt a kurva... - Romeo szemöldöke a haja alá szaladt. - te aztán nem szarozol.
Hangja belesajdult a csendbe. Mindketten felnéztek. A menet végén arany-kék gondolán köpenyes alak állt. Komótosan tolta a gondoláját a lidércsor után. Ekkor két kárhozott között megnyúlt a távolság a köpenyes pedig a marhapásztorok jellegzetes hőő-jével noszogatta őket tovább.
Cleo szemei tágra meredtek, miközben Romeo elröhögte magát. A férfi nyugtázta hogy figyelik.
Cleo megrázta a fejét.
-Atyám?