Régi dolgok

Az a páncél... Igen... A vér még néhol rozsdafoltként ott lapul az egymásra csusszanó elemek között. Kissé kopott. Fénye akkor sem volt már, mikor utoljára felvette. Miért is?...

Két gyertyatartó, ónból. Egymásra nehezedő hurkácskák karcsúsodó oszlopai... Montgranteból, igen... emlékszem. Bohó romantikus gondolat volt elhozni. Nem is tudom miért nincs még a szemétdombon.

Nehéz, alkarnyi vaskereszt, drágakőberakásokkal. Egy kő sem hiányzik. Ahogy akkor mikor először, most is ugyanaz a gondolat lengi be: Ölni lehet vele...

Míves, apró, indás díszítésű tubákosszelence. Olyan könnyű, hogy szinte nincs is. A tubák megkövülve óvja az utolsó gazdája ujjlenyomatait.

Szakadozott, barna bőrkötéses, gótbetűs Biblia. Benne, a margókon ezernyi jegyzet. A tinta hol kék, hol fekete. Az első harmadánál véráztatta lapok. Nem lehet kidobni. Felejtésbe veszne a vér gazdája... és a Bibliáé.

Pecsétgyűrű, kövében lassan forgó köd. Bizonyos napokon mintha sikítozna valaki messze messze... más napokon a kő vajsárgán világít. Olyankor érdemes ládába zárni. Fabéléses vasládába...

Mázas csupor. Zöld. Nagyjából egy liter űrtartalommal. az alja kissé foltos, a szájánál apró csorbulások.

Horgonyok a múltba, horgonyok a jelenbe, kis gyönge kampók a józan észhez...