Exklúzív

Pjotr csak az utca nevét adta meg a taxisnak. A villák és paloták során már gyalogosan haladt végig. Magas kovácsoltvas kerítések választották el a citrusokkal és virágzó bokrokkal övezett épületektől. A megadott házszám sem különbözött az eddigi házaktól. Kamerás beléptető rendszere volt. Pjotr becsöngetett, és a Madamot kereste. A kapu berregve kinyílt.
Az épület Róma gazdag fénykorát idézte, amikor a kurtizánoknak "üzlethelység" is jutott a placcon. Magas reneszánsz ívek, kőcsipkék és márvány. Pjotr alapvetően katona volt, így rögtön felmérte hogy tudna sietve távozni. Dél körül járhatott az idő. A ház csendes volt. Tágas kávézó térbe érkezett. A sarokban kis szinpad, zongorával. Bárpult, kávégépek, sörcsap. Vörös mintás nehéz tapéta, igényesen összeállított kanapék és asztalok, székek, és tükrök. A pult mögül egy sápadt fiatalember köszönt rá.
-Miben segíthetek, uram?
-A Madamot keresem. Üzenetet hoztam neki. - Pjotr egyre kényelmetlenebbül érzte magát a küldönc szerepében.
A fiú telefonért nyúlt és pár halk szót váltott olaszul, majd komolyan és immár zavarba ejtő udvariassággal tett elé egy notebookot.
-Daefa elnézését kéri, és pár perc türelmét. Kérem foglaljon helyet... - mutatott egy félreeső kanapéra. - Parancsoljon, addig, tekintse meg katalógusunkat. Hozhatok önnek egy italt?
Pjotr nemet intett és automatikusan átvette a notebookot. Leült és a parányi asztalkára tette a gépet. Kinyitotta és önkéntelenül is elmosolyodott.
A katalógus igazán meggyőző volt. A lányok színre, alakra, attitűdre meglehetősen széles skáláját lefedték a felmerülhető igényeknek. Pjotr nézegette a lányokat. Nem mintha ki akarná próbálni bármelyiket is. de ha már így alakult szívesen nézeget szép és ledér lányokat miközben azok örömet szereznek maguknak.
-Ejnye atyám. - mosolygott közben magában.
-Khm.
Pjotr majdnem lesodorta a gépet úgy meglepődött. Azonnal, automatikusan felpattant. Egy magas sáskaszerűen vékony nő állt előtte. Botszerű karokkal, törékeny csípővel. Mégis meglehetősen telt keblekkel és tökéletesnek tűnő bőrrel. Az arca egy kislányé. Pjotr nem szerette a törékeny lányokat. A gyerekforma törékenyektől pedig végképp lekonyult a lelkesedése.
-Jó napot. - hebegte. - Elnézést, hogy ilyen alkalmatlan időben zavarom. Üzenetet hoztam a Madamnak. Ön az?
-Igen én vagyok. - biccentett a nő és közelebb lépett Pjotrhoz.
- Kitől hozza az üzenetet. -Érdeklődött búgó hangon a nő.
Pjotr félrepillantott. -Vajon mit mondhatok?
-Az atyától.
A nő arca elfehéredett. Mély levegőt vett és intett Pjotrnak, hogy kövesse.
Az iroda vagy tárgyaló egészen sajátosan volt berendezve. Pjotrnak egy pillanatig kétségei támadtak, hogy jó helyen jár e. Az egyik falat teljes egészében üvegszekrény borított, benne jól láthatóan elrendezve a legkülönlegesebbtől a leghétköznapibb szexuális segédeszközök voltak. Persze volt egy kis nőies íróasztal és egy beszélgetésre sokkal alkalmasabb társalgó rész is. A Madam nem kínálta hellyel. Pjotr elgondolkozott hány éves lehet. Hiába fürkészte 20 és 40 között bárhol lehetett.
-Parancsoljon. - Fújta ki a levegőt a nő.
-A szerelem isten legszebb verse a halálról.
Hosszú csend következett amiben Pjotr nem moccant. Szemét nem vette le a nőről. A nő becsukta a szemét és bár igyekezett uralkodni magán, egy könnycsepp kibuggyant hosszú szempillái alól. Elfordult hát és ügyesen, a lehető leg észrevétlenebbül törölte le, miközben az íróasztal mögé ült.
-Reméltem, hogy erre sosem kerül sor.
Pjotr könnyen eljátszotta, hogy nem rendíti meg a hír, hiszen fogalma sem volt miről van szó. A nő látva hogy nem kap segítséget összeszedte magát. és bár a hangja semmit nem árult el feldúltságából a keze cseppet remegett.
-Vörös és fehér. A test legőszintébb sóhajai. - Aztán lehajtotta a fejét és mintha csak magának mondaná fűzte hozzá: - Hóban futó nyomok találkozásánál a vértócsa. - Végül határozottan és újra kedves határozott arckifejezéssel állt fel és lépett Pjotr elé. -Szükségem van pár napra. Legkésőbb egy hét múlva tudok eleget tenni a kérésének. Őn pedig természetesen a ház vendége 24 órára. Kérem bátran éljen a vendégszeretetünkkel.
Pjotr biccentett és visszaballagott a notebookhoz. A nő követte és a fiúnak is jelezte, hogy Pjotr teljeskörűen a ház vendége 24 órára.
Az orosz kedvtelve nézegette a lányokat a notebookon. Aztán odalépett a fiúhoz.
-Attól tartok nem vagyok olyan helyzetben, hogy élhessek a lehetőséggel. Köszönöm a szíves vendéglátásukat. Minden jót.
A fiú mosolygott és kiengedte az időközben leengedett rácsokon. A ház most egy erődre hasonlított, amiben háborúra készülnek.

- Nem akarom, tudni, atyám. Nem akarom tudni, miért kell titkos nyelvezet egy kurvához. Nem akarom tudni, miért olyan megrázó ez neki, és nem, nem akarom, hogy bebizonyosodjon, hogy szó sincs szexről. Bár lenne inkább szex...- pörgött magában Pjotr mikor kilépett a házból és lesétált a belvárosba megkeresni Mona kedvenc kávézóját.