és összenéznek.

-Emerik testvér, kérlek még egy percre, ha maradnál. - A testes lelkipásztor nagyot sóhajtott. - Szükséges szólnom egy pletykáról, melyet ki kellene vizsgálnunk. Kérlek foglalj helyet.
A kövér öreg lelkész mellett vibráló tekintetű nő ült, aki eddig egy savanyú cukorkát próbált megszabadítani papírbevonatától.
-Hozom a kávét. - pattant fel, a félig kicsomagolt cukorkát kosztümje zsebébe rejtette.
Emerik testvér helyet foglalt. Remélte, hogy a havonta esedékes beszámolója végeztével távozhat, és egy könnyű ebéd után a golfpályán töltheti a délutánt. A gyülekezet tagjai elkezdték kivenni éves szabadságukat. Alig voltak az istentiszteleten. Ebben az is szerepet játszott, hogy a Jézus Igaz Szíve Egyház alig több, mint kétszáz hívet tudhat magáénak.
-Emerik testvér. Az egész gyülekezet nevében szeretnék köszönetet mondani nagyszerű munkááért, amivel folyamatosan segíti Isten visszatértét az emberek szívébe. Emiatt...
-Drogan testvér, én mondok köszönetet neked, mint tanítómnak és mentoromnak...
-Khm khm. A kávé...
-Köszönjük Julia. - Az öreg megköszörülte atorkát, majd anélkül, hogy kortyolt volna a kávéból, magaelőtt tartva a csészét kezdett beszélni.
-Az úr követet küldött hozzánk, Emerik testvér. Követet, ki az úr igéjével lépett be, templomunkba, és kéri számon rajtunk az örökségül hagyott kincseket. - itt lassan kortyolt a kávéból. - Útját nem álltuk, hisz hogy is tehetnénk? De meg kell bizonyosodnunk róla, hogy ez nem csupán az ördög ténykedése. Nem csupán egy próbatétele igaz szívünknek. - Letette a csészét. - Emerik testvér. Te mind mindőnk közül a legtisztább, te képviselsz minket holnap délben a teplomban, hol ez a magasságos szerzet egyetlen egyszer hajlandó meghallgatni magyarázatunkat az eltűnt kincsekről.
-Miféle kincsekről, testvér? - Emerik hangja rekedt volt és reszketeg.
Drogan testvér letette a csészét és a szoba falán magányosan lógó feszület felé intett.