nem vita, hit kérdés

A két férfi - hajlott hátú idős emberek - a kávézó apró asztalánál ültek, egymással szemben. Az egyik egy napilapot hajtott az ölébe, hogy kilásson mögüle, a másikra. A másik egy szelet tortával foglalatoskodott. nagy gonddal vágta egyforma darabokra a villájával.
-Valakit csak oda kéne küldeni, Gerard. Nem járja, hogy ilyen volumenü eseményekről nem tudunk első kézből, csak ilyen vacak lapokból, mint az Evening Standard.
-Valóban Hubert, oda kellene utazni...
-Nem, nem kellene. Küldenünk kellene valami ifjú titánt. Valami lelkes fiatalembert, akiben van elég lendület az ilyesmihez.
A sütit egy pillanatra feledve a másik öreg felpillantott.
-Mit gondolsz arról a nagyszájú fickóról, arról a hogyishívják... - összeszorított a száját és a szemét. Az asztal lapján koppantott párat a villával.- Dalkamo? Dascoli?- megrázta a fejét kissé, majd visszatért a süteményhez.
-1200-as évek, igen igen - nevetett a másik, hogy csak úgy zizegett az újság a kezében. - Dante.
-Hm hm- bólogatott tele szájjal a barátja. - Legyen ő a küldött. Szólj az unokáknak, hogy adjanak neki menlevelet.
-Persze persze... - bólogatott az első és visszasüppedt az Evening Standard aktuális számának olvasásába.
-Te Gerard, nem gondolod, hogy igazán komoly baj lehet most abban a furcsa nedves városban?
-Igen komoly problémáik vannak, egészen biztosan.
-Ki ott most a vezető?
-Valami Kórus tag, Hubert, Kórus tag kell legyen. Pap, ha jól emlékszem.
-Hm. Az a lovag, nem? Jaj nem emlékszem a nevére.
-Én sem. - Eresztette ismét az ölébe az újságot. - De arra emlékszem, hogy volt pár év amikor tiltott terület volt Velence.
-Hm. Mit gondolsz?
-Oda kell küldeni a fiatalembert. Ha nem jön haza, akkor még érvényben van a vesztegzár.
Mindketten rekedtes öreg nyikorgással nevettek fel.
-Nem hiszem.
-Nem számít. Kiderül.

----

De te ugye elhiszed, hogy a Bukott angyal? - fordult Cleo Romeohoz reggel, az ágyban fekve. Romeo kócos feje álmosan emelkedett fel a párnáról.
-Jaj ne... már a Bukottal is kelünk?
-Ne tereld el a szót, Romeo, tudnom kell, mit gondolsz róla. - nézett Cleo komolyan a firenzei építészre. Romeo felült. Háta mögé igazította a párnát.
-A Bukott egy démon. Nincs ezen mit tipródni. Egy bukott angyal. hm?
-Kitérsz. Ezek szerint hiszed, hogy angyal?
-Nem nem hiszem. Ahogy egy döglött kutya is kutya, úgy a Bukott is angyal. De ahogy a döglött kutyát nem veszem kutya számba, úgy a Bukottat sem veszem angyalszámba.
-Azért eléggé sarkított ezt a kérdést. - háborodott fel Cleo.
-Számomra a Bukott egy felébredett lény, csupán. Csinálhat úgy mintha angyal lenne, de nekem ő csak egy nagy hatású tényező Velencébe, aki történetesen valami furcsa bizarr kapcsolatot kezd veled kiépíteni, amit cseppet sem nézek jó szemmel. De hogy ő már nem angyal a szent és pozitív értelmében az biztos.
- Jaj ne mondd ezt. Segít nekünk, és úgy is néz ki mint egy angyal.
-Aha, te kis élet varázsló, te anyagmester. Te is tudsz füstté válni, ha nagyon nekifeszülsz, és tudsz szépséges angyali testet növeszteni és hosszú pengéket az ujjaid helyére. Más kérdés, hogy őt ugyanezért nem sújtja IstenHaragja.
-Borzalmasan mérnökien gondolkozol.- duzzogott Cleo.
-Szereted, hogy ilyen mérnökien gondolkozom. - vigyorgott rá Romeo, és főlé mozdult. Úgy csókolta meg, hogy Cleonak esélye se legyen kihúzódni a lelkes közeledés elől.