-Milyen más volt, - ámult újra és újra el. - akkoriban délcegen jártál, akkoriban mindenki félte a neved. Akkoriban nyíltan vezetője voltál ennek a városnak, még ha hivatalosan nem is te voltál a dózse. Ó... Micsoda kegyvesztettség, hogy manapság elrejted az arcod, hogy manapság nem öltöd magadra a téged megillető megjelenést. Ketten vagytok, látom. Egymást erősítitek, de ha tehetnétek, talán, elpusztítanátok a másikat. - megtorpant és szemét lehúnyta, úgy figyelt. - Nem ölnétek meg egymást, csak ha már biztos lenne az ítélet.
Újra kinyitotta a szemét és elindult jellegzetes könnyű járásával.
-Persze minden másként alakul, ha ő kilép a védettségből. Akkor természetesen a város az utolsó cseppig kiszívja az erejét. Mint egy vámpír fog porrá omlani. Hm. Milyen más volt, akkoriban délcegen jártál. És ha megtámadtak úgy vágtál a halandók között rendet, hogy mindent elborított perzselő haragod.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
" a szemét lehunyta, úgy figyelt", "elindult jellegzetes könnyű járásával", és emlékeket idéz. Hm-hm, Sheila. Bárcsak tudnánk, vajon mit akarsz a Bukottól. Vajon akarsz-e tőle valamit. És ha összefeszültök, vajon ki lenne az erősebb? És ki kettőtök közül az igazabb? (bár ez költői kérdés, mert Cleoként tudom, hogy harcban a Bukottat támogatnám. Talán naiv,talán ostoba elkötelezettség. De egyszerűen hiszek benne, nem tehetek mást.
VálaszTörlésVannak aki régóta itt vannak, kint a poklokból. Ilyen a Bukott is pl. Meg ki tudja még kik. Meg vannak, akik most, a kaputokkal kerültek ki a pokolból. Ugye. :)
VálaszTörlés