Pásztorok

Emerik testvér kibotorkált az irodából. A megbeszélés hosszú volt, és benne a sok kérdés a feltételezésekkel és másodkézből érkezett tapasztalatokkal keveredve olyan káosszá állt össze, amivel nehezen birkózott meg. Isten követe egy angyal. Emerik, ahogy a XXI. század legtöbb embere, nem hús-vér lényekként gondolt az angyalokra, hanem fényre, vagy érzetre leginkább. Az, hogy valaki besétál egy rijekai teplomba és azt állítja, hogy Isten követe, nem olyasmi amit bárki komolyan vesz. De ha az illető hirtelen több szemtanú egybehangzó állítása szerint is átalakul egy hatalmas fáklyaként lobogó vakító fehér alakká alakul, mely hangja dörgően tölti be a templomot, és melytől a szentek fejére olvadnak a glóriák és sűrű cseppekben olvad le az aranyozás az oszlopokról. Azt elég nehéz figyelmen kívül hagyni. Emerik testvér kibotorkált az irodából és visszament a templomba. A szentek glóriái épen voltak, de az aranyozás több helyen hiányzott. Drogan testvér mondta, hogy a glóriákat azonnal helyreállították, de ez akkor is felkavaró volt. A nyári istentiszteleteket kint tartották a templomkertben, így a rombolás nem volt szem előtt. Emerik testvér megállt a főhajó mértani közepén és lassan körbefordult. A mozaikos kőpadló repedéseibe beitta magát itt-ott az arany. Ahol lehetett már felszedték. Az a négy öregasszony, akikkel a lény beszélt nem voltak túl jó állapotban. Az egyikük szívinfarktust kapott, és kórházba került. Ketten egészen megzavarodtak. A negyediknek kiszakadt a dobhártyája. Tehát a történet, melyet elmeséltek nem állt stabil lábakon. Emerik testvér felvetette, hogy esetleg valamiféle erősen sugárzó anyaggal térhetett be valaki a templomba. De Drogan testvér megnyugtatta, hogy a kórházban a kérésére vizsgálták ezt is Jelka nénin. Emerik testvér letérdelt a feszület előtt. Kezeit imára emelte de nem jött ki hang a torkán. Nézte a feszületet, a férfialakot rajta, a szenvedést az arcán, a szegeket a testében és olyan heves szomorúság kerítette hatalmába, hogy le kellett hajtsa a fejét a földre. Zokogása halk nyögdécselésnek hallatszott csupán. Könnyei összekeveredtek a padló barázdáiban a leoldott arannyal.

A találkozásra megpróbált, de képtelen volt felkészülni. Belépett a templomba, miközben a többiek a templomkertben kialakított oltárnál imádkoztak. Emerik testvérnek remegtek a térdei, és reszketett a keze is, miközben önkéntelenül is morzsolgatni kezdte a köpenye szélét.
Lebotorkált az oltárig, ott letérdelt és elsuttogott egy imát. Mikor befejezte felállt. A hőség ekkor csapta meg. Lassan fordult meg, fejét lehajtva, reszketve. A lény ott állt a padsorok között, elállva a menekülés útját. Lobogó fehérsége idegen volt. A lángnyelvek mint szárnyak ölelték körül, és lobbantak hátra a kapuig. A feje emberi volt, sima és kortalan. Szemei tompa fényűek, mintha hályog fedné őket. Kezeit összeérintette, mire a súlyok kapuszárnyak döngve becsukódtak. Emerik testvér érezte, hogy ha csak ráijeszt ez a lény, ő összepiszkítja magát félelmében. Térdre rogyott és a kőlapokat nézte.
-Beszélj! - dörögte latinul a lény. Emerik érezte, hogy elmúlik a hőség, és óvatosan felpillantva azt is látta, hogy a lobogás is elmúlt. Most egy férfi alak állt előtte, hosszú fehér ruhában.
-Beszélj! - dörrent rá újra.
Emeriknek fogalma sem volt mit mondhatna, így elkezdte a Bibliát idézni, Jézus születésének történetét. Alig pár mondatot mondott mikor a férfi egészen közel lépett és hajánál fogva emelte fel Emeriket.
-Nem hiszel. - sziszegte a szemébe. - Nem hiszel te csaló pap! - Hátralökte Emeriket, aki hátrálva kúszott az oltárig.
-Hiszek, a magasságos egy istenben! - kiáltotta halálos félelmében.
-Te csupán féled, de nem hiszed, gyermek. Most itt áll előtted az angyala, úgyhogy eljött a számadás ideje, Emerik. Vallj, gyónj, és térj valódi hitre, mert a földdel teszem egyenlővé bálványimádó épületedet. - Teátrálisan körbemutatott a templomban. -Miféle alak ez itt? -Mutatott a feszületre. - Miféle alak ez?
Emerik elsápadt.
-Isten egyetlen fia, Jézus Krisztus, ki meghalt a kereszten megváltva az emberiséget... - össze-vissza makogva dőltek belőle a szavak.
-Isten egyetlen fia? ISTEN EGYETLEN FIA? - Az angyal felfénylő alakja fenyegetően magasodott fölé.
Emerik érezte ahogy a vér áttöri a szöveteit és az orrán és a fülén kezd kibugyogni.
- Kegyelmezz! kegyelmezz! Kegyelmezz!