Intermezzo

Nem érzékelte őket, mert azzal volt elfoglalva, hogy a bontásban segítsen Romeonak. Tartotta a házakat amíg a fiú munkásai oda nem értek. Pont akkor omlott le egy öreg favázas épület mégis. Igyekezett a pusztulást koncentrálni, és sikerült is úgy intéznie, hogy senki nem sérült meg. Az a négy munkás aki a vízbe esett könnyedén megkapaszkodott, nem is sejtve, hogy az atya figyelme óvta őket. Megtorpant, hogy teljesen erre figyelhessen. Mellett Kleo is megállt és lemerevedett. Marco atya arra fordult amerre Kleo nézett és meglátta a csapatnyi munkást terelgető három egykori angyalt.
A víz kisimult Velence szerte. Az atya kinyúlt Kleo elméje felé. A munkások körbe folyták őket mint a víz, az angyalok lassan közeledtek. Semmi nem utalt arra, hogy felismerték volna őt. Az atya gondolt egy merészet és hogy megvédje Kleot az angyalok behódolást követelő kisugárzásától átengedte hozzá az Istennő érzést. Megmutatta neki milyen érezni Velencét. Megmutatta neki a víz mindenhol ott levő tapasztalását. Engedte hogy eláradjon benne az erő és hatalom érzése.
Az angyalok közel értek. Marco atya a járda pallói között lenézett a vízre, és vízként felnézett magára. A palló szilánkosan törve engedett a víz erejének. A feltörő vízoszlop ott állt az angyalok és a közöttük. A víz felemelkedett és elborította a pallót. Csak centinyi volt, nem emelkedett a cipőjük sarka fölé, de arra pont elegendő volt, hogy teljesen, aprólékosan befogja a figyelmük az idegeneket.
A három alak megállt, az emeberek visszafordultak. Kleo és az atya ott álltak pár lépésnyi távolságban, szemközt a legendás lényekkel. Kleot elbűvölte a víz ereje. nem is volt igazán magánál. Maco atya érezte, hogy szikrája sincs benne félelemnek, vagy behódolási kényszernek. A három alak mozdulatlanul állt. az atya magában elmosolyodott, megmártózott az otthonos hatalomban és intett az egykori angyaloknak, hogy ereszkedjenek térdre. A háromból kettő letérdelt a harmadik állva maradt és várt.
-Hódoljatok Velence istennője előtt. - mondta az atya szenvtelen hangon. Remélte, hogy azok érzik Kleoban a víz erejét, nem tudva őt az atyától szétválasztani. Kleo nyugodtan lélegzett, az atya pedig érezte, hogy Kleo figyelmét teljesen leköti a város millió információja a vízbe ejtett sörös dobozoktól a hajók mozgásán át a búvárok szöszmötöléséig, a kóbor macskák nyújtózásával együtt minden rezdülés.
A három angyali lénnyel együtt a terelgetett emberek is térdre rogytak Velence sós vizébe érintve nadrágjukat. Az atya visszahívta a vizet és biccentett. Úgy léptek el a térdelő alakok között, mintha tereptárgyak lennének. Két sarokra onnan az atya visszahívta a Velence érzetet Kleo elméjéből. A lányt elöntötte a hiányérzet, de egy perc múlva már túl is volt rajta. Nem beszéltek erről többet, csak az atya köszönte meg a közreműködést a házuk ajtajában. Belül lelkendezve örült, hogy Kelot valóban továbbra sem vonzza a hatalom.