Hűség és intrika

Erik végigsétált a hosszú, monumentális folyosón. A nap pontosan 45 fokban áradt be a folyosó ablakain. Eriket egy árkádsorra emlékeztette Velencében. Kísérete a fiatal, lelkes, kissé zavart tekintetű szerzetes illő távolságot tartott Eriktől. Tekintete néha a kardra tévedt. Erik nem zavartatta magát. Tudta kit keres, tudta mit fog neki mondani, és biztos volt benne, hogy pár óra múlva már a vonaton fog ülni, vissza Velence felé.
A tárgyaló, ahova bekísérte a fiatalember, szintén úszott a fényben. Nehéz kárpitozott székekkel körbevett hatalmas kerek asztal terült el benne. A függönyök nehezek és sötétek voltak. A tapéta barokkos, virágmintás. Egyszerűségnek, szerénységnek nyomait sem találta. A szerzetes magára hagyta, ő pedig kinézett a hatalmas ablakon, ki a kerengővel körbevett franciakertre. Önkéntelenül is össze hasonlítgatta az itt tanultakat a Velencében látottakkal.
-Erő, hatalom és erőforrás van az egyházban. - Gondolta, majd összeráncolta a homlokát és az atya hangját idézte a fejébe. - Mi nincs meg ezekből Velencében.
-Emberi eredetű hatalom. - Gondolta tovább. A képzelt Marco atya erre is megfelelt. - Ismered eléggé ehhez a kijelentéshez a Vatikánt?
Az ajtó kinyílt és egy egyszerű papi öltözetet viselő férfi lépett be. Gondosan becsukta maga mögött a magas kétszárnyú ajtót. Erik közelebb lépett, és amint a férfi felé fordult, ő komolyan féltérdre ereszkedett előtte. A férfi megérintette a vállát jelzésül, hogy felállhat.
-A követek riasztó dolgokról számoltak be, fiam. Remélem te jobb híreket hoztál.
-Atyám Velence sajátos erővonalak találkozásában fekszik. Ennek megfelelően a helyzete igen kényes. Attól tartok megtartani vagy elveszteni egyaránt fájdalmas és erőt próbáló.
-Valóban felmerült az elvesztésének lehetősége is. Vázold kérlek, milyen viszonyokat látsz.
-Két pap dolgozik Velencében. Az egyikük egyértelműen elkötelezett a hívők védelmében és a város tisztán tartásában, így merem állítani, hogy ő minden kétséget kizárólag az egyház embere. A másik mintha megszállás alatt lenne. Az ő indítékai homályosak, és a megszálltság miatt kifejezetten nehézkes vele a hagyományos kommunikáció. A hely ahol tartózkodik erősen védett. Ott varázsolni igen nehéz. javaslom a teljes hatalmat a másik testvérünk kezébe helyezni. Információim szerint benne a végsőkig megbízhatunk. - Erik itt őszintén sóhajtott - Sajnálom, hogy ezt kell javasolnom, atyám.
A pap komolyan bólintott majd háta mögött összekulcsolta kezeit, úgy hajolt közelebb Erikhez.
-Megkapod a megfelelő iratokat ehhez, még indulásod előtt.
Erik megadóan bólintott, mint ki őszintén sajnálja, hogy így alakult. Belül azonban repesett a büszkeségtől.
-Mi a helyzet a túlvilági lényekkel? - folytatta a pap a kihalgatást.
-Meggyengültek a permetezéstől. - Erikben kővé dermedt a vér. Az atya egy darabig hallgatott.
-Igen? Ez nagyszerű hír.
-Sajnos a permet hatása minden más lényre is hat, és úgy tapasztaljuk, hogy nagyon mérgező.
-Áh. - Vonta fel a szemöldökét a pap. - Sajnálatos. - Megdörzsölte a homlokát és az ablakhoz lépett. - Javasold, hogy alakítsák a templomot menhellyé. Igyekszünk mielőbb biztosítani a templom nyugalmát és vegyszermentességét.
Erik figyelmesen megnézte a pap elmerengő alakját. Minden apró ráncot a homlokán, az ujjai ideges rándulásait. Végül felidézte az atya egyik tanácsát: tanuljon meg az orrában bízni. Ahogy a démonok felkutatásánál, úgy a hétköznapi életben is.
-Atyám ez a permet dolog úgy vélem nagyobb pusztítást okoz, mint hasznot hoz. Ne haragudjon, hogy kritikával merészelem illetni, de félek, hogy helyrehozhatatlan károkat okoz a Városban.
-A gyülekezet még nem döntötte el, hogy megtartjuk e várost vagy sem.
-Nem te vagy a kis kompániád tartja meg vagy ejti azt a várost. - fröcsögte lenézőn Erik gondolatban.
-Atyám én sem tudok dolgozni, így, hogy teljesen el vagyok lehetetlenítve.
-Hányat öltél meg? - fordult felé a pap, elszánt gyűlölettel a szemében.
-Kettőt.
A pap szemöldöke a hajáig szaladt.
-Kettőt? Hogyhogy?
-Mondom, atyám, ez a permet ellehetetleníti szinte minden technikám alkalmazását.
-Jól van hát. Mindent megteszek, hogy kiderítsem mi ez a permet.
Most Eriken volt a látványos meglepődés sora.
-Atyám?...
-Köszönöm Erik, visszatérhetsz Velencébe. - mormogta a pap, kezét egy pillanatra Erik fejéhez érintette majd gondolataiba mélyedve kisietett.