Audiencia

Marco atya a Vatikán erődítményében ismét a pápa előtt állt. A beszélgetésnek vége volt. Benedek fáradtabbnak tünt mint valaha. Bánatos szemekkel meredt remegő kezeire. Marco atya lehajtott fejjel állt.
-Legyen. - nyögte ki az öreg száj - Legyen akkor így. Távozhatsz és ne merészelj többé ilyesmivel megzavarni. Ha nem vagy képes ellátni a feladatodat megtalálom a módját, hogy megbüntesselek. Mögéd állítottam egy őrszemet, lovag. Úgyhogy tudd, hogy minden percedben ott vagyok, ha már Isten levette rólad a szemét.
Az egykori lovag meghajolt, és lassan távozott.
-Nem ülnék a helyedre Benedek. - gondolta, miközben a napfélyes folyosókon sétált kifele az épületkomplexumból. - Őrszemek, megfigyelők és kémek. Mit ér mindez, modd mit ér? - Mire a Magiszterek Házához ért harci kedve a régi volt. A szeme körül éktelenkedő karikák a szája körül meggyűlt ráncok sokat öregítettek külsején. Pjotr kissé meglepve fogadta.
-Még nem indulunk. - intette nyugalomra az oroszt. - Még meg kell tudnom mindent, amit csak itt tudhatok meg az erőforrásainkról és lehetőségeinkről. Este indulunk csak. Elég ha a fél kilences vonatot elérjük. Addig szabadnap. - mosolyodott el.
Pjotr biccentett és már vette is a kabátját.
-Pjotr... ha megkérhetem... Adja át az üzenetem egy hölgynek.
-Természetesen.
-Itt a cím, az üzenet pedig a következő: A szerelem isten legszebb verse a halálról.
Pjotr ismét egy szemöldökrezdülésnyi csodálkozást engedett csak meg magának.
-Kit keressek?
-A Madamot. ha nem kap válszt akkor kérjen elnézést és jöjjön el.
-Igenis.
-Mona kedvenc kávézója a Pilatus's Last Chance a Morga di Bellán. Van egy narancsos kávékeverékük amiből a legerősebbet szereti a legjobban. - mondta az atya és már sietett is fel a szállásra. Pjotr ott maradt az előcsarnokban még pár másodpercig mozdulatlanul a döbbenettől.