Minden évben, a karnevál előtti hetekeben bejárta az egész várost. Minden utcán végigment és mindenhol úgy időzött el, mintha akkor látná először. A karneváli időszak volt a legnehezebb. nehezebb volt mint az Alapítvány védenceit biztonságban tudni. Nehezebb mint a Vatikánnal fenntartani ezt a törékeny egyensúlyt. A távolságot és a befolyást egyszerre. Velence egész évben összesen nem adott annyi feladatot, mint a karnevál röpke napjaiban.
Most Kleo és Mona is vele tartott. Kleo bevonása és felesketése olyan váratlan fordulat volt, amilyenekre ennyi megélt év után sem lehet számítani. Ajándék volt a sorstól. Mona pedig üdítő volt és régi idők egyenrangú, egymást tisztelő harcostárisassággal átitatott barátságait juttatta eszébe. Nem szokott ennyire közel kerülni a diákokhoz. Nem volt értelme. Nem tekintette őket perclénynek. Hogyan is tehette volna? De nem volt már ereje, hogy ismét végignézze aktuális életéhez tartozó szerettei elmúlását. Szövetségesekre volt szüksége, olyanokra akikben fel sem merül, hogy más oldalára is állhatnak.
Velence könyörtelen volt és elsöprő. Titokzatos és átjárható. Marco atya minden újdonságnál elidőzött. Minden újabb kávézónál, virágárusnál vagy az eredetitől eltérően felújított háznál. Úgy kellett ismerje a város változásait a karnevál idejére, mintha minden percét itt töltené. Nehezen tolerálta a város belsejébe valamilyen indokkal bekeveredő autósokat. És nagyon fárasztotta minen alkalommal elmagyarázni a mindenkori rendőrparancsnoknak, hogy miért úgy és az a dolga a karneváli időszakban, ami.
A Szent Márk tértől a Rialto hídig tizenegy olyan személlyel találkozott, akik vagy biccentve vagy meghajolva jelezték, hogy észrevették. Marco atya homlokán a ráncok összesűrűsödtek.
– Nem puhulok, mint látjátok. - gondolta. Velence és a várost övező hiedelmek, legendák és történelmi tények csak egy részét világították meg annak a sokszínű eseményözönnek amiben ez a sajátos város mindennapjait élte. A túristák éppúgy a díszlethez tartoztak mint a házak, vagy a gondolák. Díszletek és paravánok voltak, és Marco atya remélte, hogy idén sem tekinti egyik fél sem ezeket feláldozható harctéri elemnek.
A Rialtotól a Calle Fieberráig újab nyolc alak köszönését fogadta. A többi, közel harminc figura jó eséllyel nem vette észre, vagy helyzete nem engedte meg, hogy üdvözlésével bajlódjon. Marco atya emlékezett még azokra az évekre, mikor a személye is legenda volt, és csak egy komolyabb csata végén derült fény fizikai személyére. Azóta, mint valami dózse vagy városigazgató főnemes mindenben benne van a keze, ami Velence létét érinti, épségét, gazdaságát, lakóinak életét házainak állapotát befolyásolja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése