–Sajátosan szívod a vérem. - mosolyodott el.
Időbe telt mire fel tudott tápászkodni.
–Kevés vagyok, láthatod.- magyarázott tovább a sötét víznek latinul. Öreg vagyok és fáradt.
A víz kisimult ahogy fölé hajolt. A csepegő vér kis karikákat rajzolt bele.
–Nem bírom egyedül ... - arccal érkezett a tükörré csendesedett vízbe. Halkan és nyomtalanul tünt el a szürke vízü csatornában.
A Vatikán kelletlenül fogadta, ahogy a polgármester sem igazán értette mit akar. A vatikán erős szervezet, igazán erős mesterekkel, de Velencéről nem sokat tudnak. Zárt számukra. nNem jöhetnek át sérülés nélkül a szigetre. Marco atya megjelölte a házakat amikre igényt tart, és megjelölt egy korrekt összeget ezekért. Felkérte a mestereket akiket elfogadna szövetségesül a Karnevál idejére. A mesterek nem vállalták, a polgármester pedig nem ment bele a házeladásba. Az idő fogyott, ő egyre gyengébb volt és semmi ötlete nem volt kiket vehetne maga mellé a háború idejére. Napokig keringett a városban megoldás után kutatva. Végül belátta, hogy nem maradt más mód. Egy kedd hajnalban kiült a gondoláján a középpontba és hosszan beszélt a vízhez. Keze reszketett a hangja meg-megbicsaklott, de végigmondta amit akart. Végül levetkőzött és elmerült a vízben úgy, mint legelőször, a fénylő kis pontok közé, amik úgy hasogatták le róla a húst mint megannyi apró piranja.
Napokkal később, mikor a fájdalom annyira enyhült, hogy ruhát tudott húzni meggyötört testére elindult és megvette azt a három házat. Áttelepült az egyikbe. Fel a tetőtérbe, a galambszaros és denevérlakta gerendázat alá. A sűrű porba írta fel a védőjeleket, és hetekig ki sem tette a lábát. Aludt és hányt és álmodott. Tengervizet ivott és álmodott. Hányt és aludt és álmodott. Csontsovánnyá aszalódott végül. A karnevál elkezdődött, először és utoljára, nélküle.
–Nem bírom egyedül ... - arccal érkezett a tükörré csendesedett vízbe. Halkan és nyomtalanul tünt el a szürke vízü csatornában.
A Vatikán kelletlenül fogadta, ahogy a polgármester sem igazán értette mit akar. A vatikán erős szervezet, igazán erős mesterekkel, de Velencéről nem sokat tudnak. Zárt számukra. nNem jöhetnek át sérülés nélkül a szigetre. Marco atya megjelölte a házakat amikre igényt tart, és megjelölt egy korrekt összeget ezekért. Felkérte a mestereket akiket elfogadna szövetségesül a Karnevál idejére. A mesterek nem vállalták, a polgármester pedig nem ment bele a házeladásba. Az idő fogyott, ő egyre gyengébb volt és semmi ötlete nem volt kiket vehetne maga mellé a háború idejére. Napokig keringett a városban megoldás után kutatva. Végül belátta, hogy nem maradt más mód. Egy kedd hajnalban kiült a gondoláján a középpontba és hosszan beszélt a vízhez. Keze reszketett a hangja meg-megbicsaklott, de végigmondta amit akart. Végül levetkőzött és elmerült a vízben úgy, mint legelőször, a fénylő kis pontok közé, amik úgy hasogatták le róla a húst mint megannyi apró piranja.
Napokkal később, mikor a fájdalom annyira enyhült, hogy ruhát tudott húzni meggyötört testére elindult és megvette azt a három házat. Áttelepült az egyikbe. Fel a tetőtérbe, a galambszaros és denevérlakta gerendázat alá. A sűrű porba írta fel a védőjeleket, és hetekig ki sem tette a lábát. Aludt és hányt és álmodott. Tengervizet ivott és álmodott. Hányt és aludt és álmodott. Csontsovánnyá aszalódott végül. A karnevál elkezdődött, először és utoljára, nélküle.
A víz átlépte a gátakat és Velencét ellepte a megvadult tenger.
Az utcákon tomboltak a démonok.
Az utcákon tomboltak a démonok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése