Végigvették aprólékosan az összes lehetőséget. ültek a konyhában négyen, miközben fennt, Pjotr szobájában gúsbakötve és megerőszakolva pihentek a természet alapvető törvényei. Pjotr elméje és lelke ezer lakat alatt, gondosan elbástyázva a testében tomboló istennőtől.
Mona a lazaság álcája mögül pimaszkodott Marco atya felé, Kleo kemény volt mint egykori önmaga. Hangja rekedtes lett és pillantása megalkuvást nem ismerő, szelleme céltudatos. Marco atya elégedetten nyugtázta, hogy végre felnőtt fejben is a másik két fiatalhoz. Mona született harcos alkat volt. Az atya sosem értette miért bíbelődik babákkal. Ahogy annak idején Helena esetében sem értette, de emlékezett, és így Mona marionettjei is egy ismeretlen furcsa rítust jelentettek neki. Romeo lojalitása és elszántsága újra és újra meglepte. A fiút könnyűnek érezte az elmúlt évben, aki puszta műkedvelésből térképezi fel Velencét. Mára a véleménye gyökeresen megváltozott a firenzei építészről. Úgy érezte, kitartásban és céltudatosságban neki magának is példaértékű.
A helikopterben ülve, mikor azzal ütötték el az időt, hogy Római kapcsolataikat helyezték el a térképen, ő titokban mindőjükben nyomot hagyott. Az elméjükben egy kis jelet, egy kis bélyeget. Félt tőle, hogy elkárhoznak. Féltette őket mindattól, ami következhet, ha ő vagy az Istennő elbukik. Ott hagyta a jelet, hogy a Bukotthoz hasonlók lássák, hogy védelem alatt ez a kis társaság. Ott izzon rajtuk Isten jele, ha értő szem pillant rájuk.
A parkolóba érve Pjotr vergődni kezdett a köpeny steril és rugalmatlan burkában. Marco atya minden erejével azon volt, hogy egyben tartsa a testet és a lelket. Felkészületlenül érte a sikoly. Nem is jó talán sikolynak hívni azt, mikor egy démon, az Umbra egyik nagyhatalmú szellemlénye elszakad életerejét biztosító síktól. Az a hatalmas erejű démon, az aki puszta létezésével tartotta meg, konzerválta és óvta meg Velencét, most teljes egészében ott volt bennük. Testnek használta őt és Pjotrot, és csak azért nem vette át még az uralmat a testjeik felett, mert Mona és ő olyan kiváló munkát végeztek korábban, Pjotr épsége érdekében. Mindezzel együtt Marco atya elvesztette a kapcsolatát a saját testével, de legalább az istennő sem fért hozzá. Minden figyelmével őt fogta. Azt az idegen indulatot, idegen akaratot ami semmi mást nem vágyik most már, csak szerezzen egy testet és térjen vissza Velencébe. Marco atya próbálta felmérni, mit jelenthet, mivel járhat ha egy ilyen éhségü lény hirtelen nem más, mélységes szellemsíkok anyagait fogyasztja, hanem itt, ebben a fizikai síjkban keres magának táplálékot. Mi történik ha Velence többé nem játszótere, hanem élettere egy ilyen entitásnak? Nem mert és nem tudott belegondolni. Csak megtartotta magát, szemtől szemben, az Úrnővel. Úgy mint még soha. Kétségbeesett és fenyegető szorítása mit sem gyengült ahogy teltek a percek. A percek pedig nagyon lassúnak tetszettek így, hogy kivételesen nem csupán élet és halál volt a tét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése