Fogyó Hold

Csatakosan ébredt, hirtelen. Nem emlékezett az álomra, csak az utolsó képre. Gratur egyetlen tornyában áll. A szűk ablakrésen hajol ki, melyen csak oldalra fordulva fér ki széles mellkasa. Kezében fáklya, szemét csípi a füst. A pirkadó ég alján mormogva, lassan áradó tömegÉ az övéi. Pontosan céloz. A fáklyát a torony tövében álló szekérre dobja. A robbanás sokkal nagyobb, mint gondolta. Felsőteste és feje féltenyérnyi cafatai piros festékként potyognak a szemközti épület tetőjére.

Notorreaért kiálltott miközben idegesen kanyarította magára a köpenyét. Jól megtanulta a leckét már, sok-sok évvel ezelőtt, hogy az álmaival vigyáznia kell. A háziszolga nagy tál hideg húst és sajtot tett közéjük az asztalra. Notorrea kötelességtudóan meghajolt, és várta az álmot. DiAmbrose mély levegőt vett, de nem kezdett bele az álom felidézésébe. Notorrea tekintete akasztotta meg. Kifújta a levegőt és reggeli mellé odakészített késsel egyetlen villámgyors mozdulattal szúrta szemen az álomfejtőt. A nő úgy zuhant hátra mint egy farönk. Egy nyikkanás nélkül terült el a sátor széttaposott száraz füvén.

DiAmbrose szolgáért kiálltott és harci öltözékébe bújt, míg a szolga szenvtelenül eltakarította a nő tetemét.

Felmászott a megfigyelőállásba egy közlegény mellé. Látcső nélkül, pusztán látása abnormális kiélesítésével vette szemügyre a várost. Az egyetlen torony hidegen állt. A városban semmi mozgás nem látszott. A torony tövében nem állt szekér.

-Nagyobbat szól, mint várom... Akkorát, hogy engem is elsodor. -motyogta magának.

A tábor csendes volt. Lerobogott a megfigyelőállásból és a parancsnoki sátorba sietett. Az a kevés őr aki a sátrak között járt halkan biccentett felé. A paracsnokokat felkeltette és a legjobbat tizenegy bérgyilkossal beküldte a városba.

-Csak a nemeseket és csak a férfiakat öljétek meg. Reggel a menet kikerüli a várost és úgy indul tovább. Egyetlen katona sem teheti be a lábát a várfalon belülre ezen a 12 emberen kívül. Megértettétek?

-Igenis! - dörrent egyszerre a válasz.

A zúgolódás és elégedetlenkedés hangjait már csak kilépése után hallotta meg.

-Nem érdekes - morgott - Notorrea már nem lát a szememmel, én pedig nem kekeckedem az Istennel holmi szaros kis sivatagi városka miatt.

A szentséget szállító kocsihoz ment. Ki sem nyittata az oltárt, csak úgy letérdelt a csukott spaletták elé. Imát mondott, és reménykedett, hogy jól értelmezte az álmot. A fáklya a kezében a legnagyobb veszély. A fáklyát kiiktatta a torony közelébe sem megy, és a szekér, a szentséghordozó szekér még csak látható sem lesz a toronyból. Lassan feltápászkodott és visszaindult a parancsnoki sátorba, hogy indulási parancsát személyesn adja ki.