Elvonási tünetek

Pár hete, talán pár hónapja még biztos volt benne, hogy szinte minden szegletét bejárta már a földön elérhető pokloknak. Volt testében, lelkében, lelkiismeretében és félelmeiben is kínozva. Szeretteit sorra veszítette el, gyors idő előtti vagy lassú elsorvadásos halállal. Találkozott démonokkal és emberekkel, szentekkel és kárhozottakkal egyaránt.

Róma után azonban egy eddig nem ismret pokolban találta magát. Az Istennő kivonult belőle mikor a Gárdisták csapdába csalták, és bezárták a kaput. Addigi hatalma, mit oly sokszáz éve hordozott és használt semmivé lett. Az istennő egy gárdistába költözött Mona, Kleo és Romeo segytségével, csupán azért mert e három hűséges fiatal meg akarta őt menteni. Őt aki már réges régen elveszett és aki maga sem akarta volna a saját túlélését.

Az istennő abban a másikban létezik, ő pedig megfosztatott a városkapitányi képességektől. Nem volt többé a vízzel egy. Nem érezte a várost, mint saját teste részét, nem hallotta mit beszélgetnek a vízre épült házakban a lakók, nem érezte az összes vízbe dobott sörösdobozt és nem látta a gondolák hasát, nem ízlelte az agyagos, iszapos ajzatot és nem tisztult meg minden ősszel és tavasszal mikor nagy gonddal kotortatta ki a csatornákból a halott és szemetes iszapot.

Úgy volt, mind kinek minden végtagját levágták, szemét kinyomták és fülét betapasztották. Nyomoréknak érezte magát, kifosztottnak és becsapottnak. Keringett vinnyogva a szobájában. Öklét harapva ült a pincelétrán, meztelen lábát a hideg vízbe lógatva. nem volt többé egy a várossal.

A városnak pedig sosem volt nagyobb szüksége rá, mint most. Romokban hevertek utcái. A házak berogyva, összedőlve. Mindenhol mentőalakulatok dolgoztak, építőmunkások, kármentők és rendőrök. A lakókat kitelepítették, a démonok szétszéledtek. az Istennő a kapunyitásra próbálja rávenni a megszállt gárdista erejével az emebereit. Marco atya pedig az alapítvány kollégiumában ült, és az őrülettel viaskodott. Kifele, a fiataloknak igyekezett erősnek mutatkozni, normálisnak, akit ez cseppet sem ráz meg. Belül egy szűkölő állat volt, egy drogos, aki ölni is képes, gondolkodás nélkül, csak, hogy megkapja az adagját.

Épeszü pillanataiban azért imátkozott, hogy ne találkozzon a Gárdistával, aki az istennőt hordozza, mert hason csúszva könyörögne megszokott hatalmáért. Az pedig egyet jelentene annak az elhamarkodott, könyörtelen és hazug szerződés újrakötésének. Immár teljesen tudatában azzal, hogy mire is szerződik. de ahogy a drogost nem érdeklik a következmények, úgy az atyát sem érdekelte már más, csak, hogy visszakapja elveszett érzékeit.