Romeo

Hetek teltek el mire valami napirendet ki bírt alakítani. Daefa olyan észrevétlen volt, mint egy kísértet. Főzött rá, takarított, mosott, de szinte soem látta. Néha, ha nagyon beborította a magány lement az ebédlőbe és kinyitott egy bort. Cleo hagyott neki jópár üveggel. Ilíenkor Daefa előkerült levendula illatú szobájából és leült Romeohoz a kanapéra.
-Hogy telt a napod?
-Haladunk. Szépen. Jó tempót tud minden csapat diktálni. - szórakozottan kortyolt egyet a borból, majd ahogy a tökéletes íz végigsimította sóhajtott egyet. Minden kortynál belényilalt, hogy ez maradt neki Cleo csókjaiból, csupán a legendás bora. Nyitvahagyott palackban sem romlott meg. Az első napokban mindenfelé szertehagyott poharakat és cigiket. Ruhadarabokat. Aztán mindent elpakolt, ládákba zárt. Az új ház lassan lakhatóvá vált. Át vitte hát oda. De beköltözni nem költözött még. Ott bolyongott a Calle Fiuberrai épületben, ahonnan lassan kikopott a lányok parfűmje, és az atya mindentbetöltő aurája is. A Bukott néha megjelent és hallgatagon nézte a firenzeit. Romeo felidézte azt a furcsa találkozást, amiko a Bukott megparancsolta neki, hogy tartson ki a végsőkig.

-Miért csináltad?
-Szükséged volt rá, hogy tudd.
-Most már tudom, de nem hiszem, hogy szükségem volt rá.
-Nem hittél.
-Most sem hiszek.
-De most már tudod ki vagyok én.
-Bukott angyal vagy, technikailag egy démon, aki elég régóta él az emberek között, hogy tudjon velük bánni.
-Nimohiel. - mondta a Bukott és megérintette Romeo homlokát.
A fiú meg sem próbált elhúzódni. Ha Bukott meg akarná ölni, már megtette volna. Valami mást akar, de az nem a hite.
-Ne add meg magad, Romeo DonDerra, akármit is látsz, maradj az aki vagy. Próbának tettelek ki, de látom erős vagy. Nem várom tőled, hogy higgy bennem, de azt elvárom, és megkövetelem, hogy itt maradj amíg ennek nincs vége. Ha visszaűznek a pokolba vagy meghalok, akkor már azt csinálhatsz amit akarsz. Addig azonban itt kell maradnod, és vigyázni rá, nehogy a dolgok még rosszabbra forduljanak.

Daefa nem győzte kivárni a hosszúra nyúlt csendet. nagyon megszerette a firenzeit és fogalma sem volt hogyan enyhíthetné a fájdalmát. Arra tanították, hogy férfiakon könnyítsen fizikai és lelki értelemben is. De Romeo olyan volt mint egy álom. Daefa egy pillanatig sem gondolta hogy szexuális élvezetek vagy beszéd könnyítene rajta, ahogy drogok vagy alkohol sem. Daefa elmélázott immár sokadszorra milyen jól bírja Romeo az alkoholt. Daefa nagyon hamar berugott Cleo otthagyott borától. Olyankor meztelenül mászkált a házban és disznó római dalokat énekelt. Romeo olyankor az építkezésen volt és nem is sejtette miféle egyszemélyes tivornyákat rendez a házában.
Daefa nem akart visszatérni Rómába. Gondoskodnia kellett a srácról, aki ha végül mégis ágyasának fogadja csak jót tesz neki. ha egyszerűen házvezetőnő marad, akkor is kényelmes élete lehet a vizreépült városban.

Romeo forgatta a íbukott szavait.
-Amíg ennek nincs vége.- kortyolt egyet és eszébe jutott mennyire szerette Cleo a Bukottat. - Már vége van, Bukott.
Daefa lesütötte a szemét, és tőle szokatlan hevességgel döntött.
-Jópár hete már, hogy elmentek. Kérlek, had adjak neked valamit. .. valami ajándékot, amivel felderíthetlek. Vagy ha azt nem is, de megkönnyebülést esetleg adhat... fájó szívednek.
Romeo nézte a nőt. Kortalan arca síma volt. Mélyen ülő hatalmas szemei szomorúak.
-Tényleg a lánya vagy?
-Tényleg. - mosolygott Daefa. - Mi csak a Lovagnak hívtuk őt. Jött és pusztított. Durva volt és erőszakos. Aztán lefeküdt, magamellé parancsolta a lányt és hajnalig beszélt neki. A lányok minden óvintézkedés ellenére többnyire teherbe estek. A Lovag pedig mindig tudta is. Küldött egy összeget az anyának és egy nagyobbat a háznak, azzal, hogy neveljék fel prostinak azt is. - daefa fintorgott. - Kezdetben voltak akik nem így tettek. Azokkal megkerestette és visszahozatta a lányokat. Csak lányok születtek. - Daefa elgondolkodott. - Néha jött egy üzenet tőle. olyankor egy egy lányt elvitte vagy érte küldetett. Többnyire apáca ruhában hagyták el a házat és sosem jöttek vissza. Biztosak voltunk benne, hogy meghaltak.
-Durva volt? Már úgy érted szadista?
-Képzelj el egy egyszerű, mocskosszájú középkori lovagot.
-De te nem voltál vele.
-Mikor?
-Úgy általában. - Romeo zavarba jött. - Egyáltalán ... úgy értem.
-Utoljára a bulitok után voltam vele. De azt hiszem sokat puhult az évek alatt. Pár pofonban és állatiasan brutális behatolásban ki is merült minden. Ennyi egy sima bankártól is esik. - Daefa elnevette magát. - Amikor kiderült, hogy nem öl meg minden megváltozott. ti nagyon szerettétek őt. de én rettegtem tőle. nem azért amit csinált, hanem - közel hajolt Romeohoz és csak suttogta a szavakat - amit nem tett meg.
Romeo döbbenten ült. Szája is nyitva maradt, csak meredt bele daefa szomorú szemeibe.
-Pokol. - mondta ki végül.
-Biztosan pokol. - hümmentett daefa és ivott egy korty bort. -Mi hiányzik legjobban? - kérdezte meg félve.
Romeo hol ez, hol az. De azt hiszem annak az érzése, hogy a helyemen vagyok. Most nem érzem. Most úgy érzem magam mint ő. Mint amikor belehelyeznek egy szituációba, amit akartam, persze. de nem így. Istenem! nem így.
-Hagyd, hogy kimossalak ma éjjel Romeo. Annyira szeretnék könnyíteni a terheden. Nem kell csinálnod semmit. Megmaszíroználak, elringatnálak, te pedig elaludnál és végre nyugodt lenne az álmod.
-Nem szeretkezünk. - Szögezte le tárgyilagosan Romeo. - Olyan érzés mintha megcsalnám.
-Tudom. Nem is kell. csak gyere és add át magad nekem egy órára.

A Bukott beszivárgott a réseken. Hallotta a neszeket, ismerte a hangokat. Romeo meztelen teste a makett mellett a vastag szőnyegen hevert. A kurtizán mellette térdelt és nézte a firenzeit. A Bukott érezte a sóvárgást és tudta, hogy a test más mint a szív. megjelent hát a lánynak.
Daefa hátrahőkölt. Hátát a hideg falnak vetve némán sikoltva meredt az angyalra. A Nimohiel lehajolt és megcsillantotta pengéit a kurtizán arca előtt. Rovarszemén átcsillant a csillagos ég.
-hagyd őt, nőstény. Nincs dolgod vele. nem vonhatod el a figyelmét.
-Csak könnyítenék rajta. - suttogta két csuklás között Daefa. - csak könnytenék.
-Nem dolgod. - hörrent a flébe, majd szétoszlott kénes szagot árasztva.
Romeo felpattant és elvörösödött.
-Ne haragudj. - motyogta a lánynak - Elaludtam. Azt hiszem nem tudnék veled most mit kezdeni. Köszönöm, de lefekszem. Holnap sok munka vár.
Daefa reszketett és alig bírt lábra állni. Sírt és fázósan dideregve bolyongott a makettváros körül mint egy eszelős.
-Megmondtad, atyám, megmondtad. Bocsáss meg Istenem. csak jót akartam. Csak jót...