Végjáték

Lora és Mona a székesegyház bejáratánál áldogáltak, kedélyesen körülfogva az atyát. Marco atya mint egy hadvezér gondolta át újra és újra a stratégiát, latolgatva az esélyeiket. Sheilára, vagyis Sendhalphonnal akart találkozni, de még nála is jobban magával Metatronnal. Ehhez jól jött minden segítség. Elküldte Cleot és Pjotrot a Bukotthoz, hogy nyerjék meg őt az ügyének. Ellent akart állni a parancsnak, ha az emberek elleni harcot fogalmaz meg. Nem igazán hitte, hogy a parancs valóban isten rendelését követi. Látott már ilyet és mocskolta is már be hasonló tévedések nyomán kialakuló mészárszékeknél. Most okosabb akart lenni, és elébe menni a borzalomnak.
Minden út ami lehetőségként elé került, mind ide vezettett volna. A bukása, ott a hajón elrendeltetett volt. Esélye sem volt tenni ellene. Minden más bűne azonban saját döntésén alapult. Minden egyes hazugság, minden csúsztatás, minden megkerülés, minden pofon és minden kardvágás, az összes vércsepp, mind. Megérdemelte volna, hogy a poklokban töltse az összes időt, mindet, amit úgy hívunk örökké. Ő mégis abban reménykedett, hogy látszik a szándék és látszik a jóság is. Talán süt egy kis fény abból is, hogy ő valóban szereti az embereket. valóban életével és vérével védelmezte azt a várost évszázadokon át, hogy mennyi embernek segített ügyes-bajos dolgaiban mint pap, és hány tehetségbnek nyújtott kitörési lehetőséget, hány árvának fedelet, munkát, támogatást a hosszú évek alatt. Remélte, hogy így lesz. Hogy végül Isten úgy találja majd, hogy elég lesz pár év, valami mérhető, valami véges idő a pokolban, kipurgálni belőle a maradék rosszat.
De most, hogy újra hadat állít, hogy kardot, puskát vagy lángszórótragad, a kor hangulatának és vivmányainak megfelelően, és ismét egy angyali parancsnak tesz eleget megbicsaklott a hite.
Ó nem, nem Istenben. benne soha. Az angyalok karában. Miért  hívja őt folyton és kísérti? Miért akarja, hogy újra elmossa őt a harcterek mocskos indulata, és az azt beragyogó adrenalingőzös őrült extázis, a nyers erő érzése, a hatalomé?
Annyi éven át játszottak a Bukottal. Segítették egymást, vagy éppen akadályozták. Mikor mi tünt jónak. Végig remélte, hogy kiderül, Lucifer szárnysegédje, az egykori angyal, ki a fénynek azt a tulajdonságát adta, hogy azt semmi sötét el nem fojthatja, ez az angyal aki maga a remény, bűnbocsánatot nyer.
A sajátját érezte a Bukott sorsában. A nevében, a kifürkészhetetlen céljaiban, az esetlen és suta emberszeretetetében és a hörgő, fenyegető hangjában is. Ő sem volt egyszerűbb, érthetőbb és megfoghatóbb egy egyszerű halandó számára. Az ő céljai is túlmutattak pillanatnyi politikán. És az ő döntése is látszólag Isten ellen egy démon mellett szólt. Mégis.
Mégis.
Megfogadta, ha a parancs emberek mészárlásáról szól, ő nem megy, megtagadja, kerüljön amibe kerül.

Cleo és Pjotr nagyon sokára érkeztek meg. A lány körül olyan volt a nyugalom, mint egy tavaszi mezőn. Zsongott az életöröm és a lelkesedés benne. Nyoma sem volt félelemnek vagy kétségnek. Önkéntelenül is körbe álltak. Cleo egyszerűen és nyugodtan mondta ki a szavakat ami kinek kinek más miatt volt megrázó.
-A Bukott bűnbocsánatot nyert. Ott van egy mennybe vezető kapu a fáinál.