Az első összecsapás

Látványosan erősebbek voltak. Immunisak és sikamlósak. Nem nagyon talált rajtuk fogást. persze az Istennőt segítségül hívhatta, de érezte, hogy neki sem könnyű velük. A bukottak erősebbek voltak, mint remélte. Ahogy lentről figyelte a három egykori angyal mozgását, ahogy felkapja az egyik Kleot és behajítja a placc közepére biztos volt benne, hogy hosszú helytertósága hamarosan véget ér, és egyszerűen ám fájdalmasan fogja elbukni a feladatot. Nem az istennőt nem tudja majd kordában tartani, hanem a pokolból felokádott bukott angyalokat. Megremegett akarata a nodeon. A kiömlő energiákat magába folyatta és így bele a vízbe, vissza Velencébe, kihagyva a mohón kerső bukottakat az energiaáramlásból. Romeo eltünt, Mona kiütve hevert, Kleoból pedig éppen kiszívni készül minden erőt a harmadik szörnyeteg. Marco atya nem tehetett mást, segítségül hívta a vizet. Kleo élete pár pillanaton múlt, Mona kiszolgáltatott, és Romeot, úgy tűnt az Isten haragja messze vitte. Magában erősen káromkodva elfeledett sziciliai szitkokkal kísérve szólította velence vizét, hogy emelkedjen fel és mossa tisztára jövendő házának alapját.
-Nem szaladhatok be minduntalan anya szoknyája mögé. - dühöngött magában és remélte Mona és Kleo megbirkóznak a hirtelen érkező vízáradattal. A csapóajtó résén át figyelte ahogy felágaskodik a víz és hátára veszi a lányokat. Ő mintha egy buborékban lenne moccantlanul tartotta magát a tomboló vízáradat alatt. Romeo nem volt ott, nem volt a városban. Az atyát ez erős aggodalommal töltötte el. Érezte Pjotr mozdulatlan tömegét az egyik romos ház vízbelógó darabjain. érezte Erik földetérő eszméletlen testét a Bukott háza előtt és persze pontosan érezte a lányokat a vízben, a bukott angyalokat ahogy az Istennő felzabálja őket a sós koszoszöld velencei víz által. Érezte a három paralizált embert is, ahogy próbálnak túlélni. Érezte az egyik halálát ahogy mélyet szippantott ijedtében a vízből. érezte a pánikot elernyedve lebegő testükben.
-Olyan kevés vagyok nélküled. - gondolta keserűen.- Tessék, itt van, uralkodj. Mutasd meg, hogy nem volt hiábavaló az áldozat.
Marco atya felmászott a csapóajtón át leendő chantryje alapjára. A harmadik angyal éppen felnyomta magát a vízből a placcra. Az atya odalépett elé és nekifeszítette akaratát az egykori angyalének. Annak pengeélessé záródott pofája felnyílt és behódolásra késztető impulzusokkal bombázta az atya elméjét.
-Belátom, erősebb vagy. Én viszont nem vagyok egyedül. - mosolyodott el, majd megadóan kiegyenesedett. A démon abbahagyta a nyomulást, hogy befogadhassa a behodolás energiáit. Marco atya olyan gyors volt, amennyire ember aligha lenne képes és egyszerűen belökte a hatalmas anygali lényt a vízbe. A fortyogó mohón habzsoló hullámokba. Kilépett a szélére és elégedetten nézte ahogy maradék nélkül emészti fel velence vize a behódolásra képtelen démont.
-A laza könnyű éveknek vége, Úrnőm.