Első látásra

20 napig lézengett Velence utcáin, húsz hosszú nyári napon. az öröm és az izgalom, a vizsgadrukk és az első édes megmérettetés között hányódva. A túristák szembeáramló sosem ismétlődő és sosem fogyó arcaiból találgatta ki lehet aki szintén az Alapítvány ösztöndíjasa. Nem mert a ház közelébe menni, ami eztán 18 hónapig az otthona lesz. Helyette egész nap fényképezett. Mi mást is tehetett volna? Már hónapokkal korábban kitalálta milyen útvonalon fogja elkezdeni a munkát, hát nekilátott. Bakancsot húzott, és övtáskát vett. Memóriakártyát, telefont és némi készpénzt vitt magával, valamint a füzetforma Velencetérképet. Nem mintha ne tudta volna fejből az össze kis sikátort, csatornát és árkádot. Minden mást otthagyott Emilia néninél. A nénit két éve ismerte meg a LaArtisina utca kávézójában, melyet leginkább csak helyi lakosok ismernek, és ami varázslatos volt a papucsaitól. A bejáratnál ugyanis széles polcon száradó csízmák sorakoztak esős vagy havas napokon. a vendégek pedig tiszta, vastag zoknikat és bundabéléses papucsokat kölcsönözhettek. a kávézó nyáron hajópadlóval, télen azonban vastag perzsaszőnyegekkel lopta be magát a vendégek szívébe. Hatalmas habos csokoládék és méregerős feketekávék lelőhelye volt ez, és Emilia nénié, aki a kávézótól beljebb a második utcában lakott. azon a télen, mikor Romeo csak egy hosszúhétvégére ugrott be Velencébe Emilia néni éppen elvesztette a kutyáját.

Romeo lesietett a Santa Crocéra a buszpályaudvarra. És elindult visszafele a jobboldali csatornákon, mintha valami labirintust járna be. a lefényképezett házakat a kis zsebtérképén megjelölte. A jóidő kihajtotta a túristákat az utcára. Romeo azon kapta az egyiket hogy őt figyeli. Negyvenes, talán ötvenes nagyradab fickó volt. arcra sziciliainak nézte. Robosztus testén feszült a pulóver. Hasonló fényképezőgép lógott a nyakában, mint amilyennel Romeo dolgozott.

-Segíthetek valamiben uram? - kérdezte meg a leg udvariasabb hanglejtéssel, úgy, mintha ő maga született velencei lenne.

-Ó nagyon kedves. Mi van ezzel a házzal, hogy ezt fényképezi?

Romeo végig nézett a házon, mintha most látná először. A fickó is követte a tekintetét, ő is végignézett rajta. Mivel Romeo nem szólt, a fickó kezdett beszélni.

-Elég lerobbantnak tűnik. Csúnyán felázott, nézze csak. - és mutat is a talpazat felé. - Persze mit várhat az ember egy háztól ami vízben áll?

Romeo rápillantott és a fickó arckifejezésétől felállt a szőr a hátán. Gúnyos volt, provokatív és kissé lefitymáló. Nem a házat nézte hanem Romeot.

-Nem készülök megvenni. - próbálta kerülni a feszültséget.

-Rossz vásárt is csinálna. az amerikai hétéve megvette rá sem nézett azóta. Ki tudja miféle pokolbéli állapotok lehetnek már odabent. 

Mintha csak erre akarna rímelni, az elsőemeleti terasz alatti vakolatdarab ezt a pillanatot válazstotta hogy csobbanva zuhanjon a csatorna vizébe.

-Azt hittem Ön túrista.

-Akkor minden rendben van. - biccentett és elindult tovább a csatorna melletti keskeny járdán a városközpont felé. Romeo ácsorgott egy darabig aztán utánna indult.

-Uram, ne haragudjon a tolakodásomért. - Kilépett hogy utolérje, mert a fickó nem lassított. - Velencéről készítek dolgozatot. Megkérhetem hogy pár érdekes történettel és adattal színesítse az ismereteimet. - mellé ért és hátrafele kezdett menni a fickó előtt, mellett, úgy beszélt hozz. - Annyira varázslatos ez a város, nem győzök betelni vele.

A fickó pillantása átsiklott Romeon. 

-Akkor fiam ideje megfordulnia, mert itt a sarok.

Romeo megtorpant, megfordult de nem zökkent ki a sem a szövegből sem a sétatempóból.

-Őn itt született gondolom. Melyik a kedvenc épülete?

-Nem születtem itt. Mit képzel, római vagyok.

Romeo elmosolyodott.

-Én meg firenzei. De gondolom hasonló okok hoztak minket ide.

-Mire gondol?

Romeo vigyorogva lépkedett a férfi mellett, aztán gyorsan rápillantott.

-Szerelem?

-Hm. 

-Szerelem a legextravagánsabb nőbe aki valaha város volt. - vigyorgott. Zsebre dugott kézzel masírozott a férfi mellett. - Kérem meséljen róla.

-Tanuljon meg gondolázni. ha elboldogul az enyémmel, körbeviszem, mint valami idegenvezető.

-Nagyon köszönöm uram. Felírnám a címét, ha megengedi, vagy a telefonszámát.

A férfi megállt a tűzoltóság épülete előtt és kezet nyújtott Romeonak.

-Mindkettőt ismeri.