Mások, máshol, máshogy

-Nézzze Mauritio, ez egyáltalán nem egyszerű...
-Dehogy nem. Itt a jelentés. A világ szövete bomlik ott szét, Dr. Vladech! Nem látok okot arra, hogy szemethúnyva efelett mellékes háziprojectként kezeljük egy város sorsát. - Mauritio Josá Ramirez fiatal kora ellenére már tanácsadó volt. Igaz a többi tanácsadó nem kezelte egyenrangúként, legkevésbé az öreg Vladech professzor. De ez őt cseppet sem akadályozta abban, hogy maximálisan belevesse magát a munkába. Velence különösen komoly munkának igérkezett, és ő minden erejével azon volt, hogy megkaparintsa.
-az a város igen régóta olyan amilyen, és okunk van feltételezni, hogy sem a Vatikán, sem Horizont nem kíván komolyabban belefolyni az ottani események alakításában. Nekünk, fiam vakfolt. Mint azt már oly sokszor mondtam neked. Ha a saját fogalmainkal akarnám leírni komoly gondjaim lennének.
-Mint tudja uram, attól még, hogy nem értjük a folyamatokat amik alakítják az ottani életet, még lehet veszélyes.
-Nincsenek járványok, fertőzések és az utóbbi műveletünkig semmiféle katasztrófa sem történt. Valóban időnként elönti a víz, de szemlátomást bírja.
-Uram...
-Ha kutatni akar, az más. - Mosolyodott el az öreg. - Az más... akkor tudunk elkülöníteni erőforrást. De semmi erőszek. Biztonságos kutatási körülményeket kialakíthat, de semmi komolyabb alakítása a környezetnek.
Mauritio arca felderült.
-Pillanatnyilag evakuálták a véároslakókat. Se helyiek se turisták nibncsenek a városban, csak a rendfenntartók és az újáépítő brigádok, valamint az őket ellátó személyzet néhány konyhával és három sátortáborral.
Az öreg várt.
-Igen, professzor, akkor benyújtom a hivatalos kérelmet a kukatás megkezdéséhez.
-Helyes.