Vörös és fehér

Daefa elmerült a múltban. Felidézte a vers minden sorát. Felidézte a szerződés ízét. Annak az éjjelnek minden pillanatára emlékezett. A félelemre amivel kezdődött és a félelemre amivel végződött. Közte a sokórányi zavarra, reményre, forró ölelésre és fájdalmas aktusokra. A fém hidegére meztelen bőrén, a szörmével bélelt köpeny puha óvó melegére. A férfiak szemére, az arcán szétkenődött rúzsra és arra az utolsó pofonra.
Daefa mélyet sóhajtott.
-Legyen.
Végigment a vastag szőnyegbe burkolt folyosón és bezörgetett Virgishez a varrónőföz. Virgis lassan nyitott ajtót. Hályogos szeme vaksin nézett el Daefa mellett.
-Gyere be lelkecském. - suttogta a varrónő.
-Itt volt a küldönc. Ahogy ígérte egy katonát küldött...
-Nem számít, lelkecském, nem számít. - a varrónő kitapogatta daefa kezét és forrón megszorította.
-Válassz utódot lelkecském.
Daefa szeme megtelt könnyel.
-Ugye nem gondoltad, hogy elfelejti? Ugye nem gondoltad, hogy megúszhatod? - Virgis szárazon nevetett. - Sosem felejti el az ördög, ki mit igért neki. Minden ígéret ott függ a nyakában egy hosszú rozsdás láncon. Húzza a nyakát... Amikor behajtja, kissé megkönnyebbül. Ő az utolsó sóhaj, amivel kiszabadul a lélek, lelkecském. Így van ez. - vak szemével elnézett Daefa mellett. halkan beszélt és reszketegen bólogatott.
-Nem tudom ki legyen...
-Hm. Gondold át jól. Két napod van. a húgaid, mindhárman megfelelőek. Inkább azt döntsd el, melyiket szereted legjobban.
-Egy hetet kértem tőle.
-Az mindegy mit kértél, lelkecském. A szerződés szerint két napod van.
Daefa lehajtotta fejét és elengedte Virgis kezét.
-Mondom nektek mindig, hogy minden nap az utolsó. Sosem hisztek nekem. Egyiktek sem... Menj, készítsd össze a ruhád. Legyen ez a menyegződ napja, lelkecském.
Daefa bólintott és kibotorkált a szobából. A folyosón megállt egy pillanatra és kihúzta magát. Ő volt a Madam. Még két napig biztosan. Méltósággal akarta itt hagyni a házat. A háta mögött a csukott ajtó mögött Virgis vak szemei nedvesen pislogva keresték a fényt.
-Ami a lovagból maradt, azok vagyunk, Daefa. Ő rendelkezik velünk. Az első lélegzetükntől, az utolsóig. Lelj békét lelkecském... kivételes a sorsunk ezzel együtt is...