2010. január 14., csütörtök

Leskelődő

Lassan mászott le az utcára. A távolban elkezdődött a kopácsolás. a hajnalt felváltó reggel fakó volt és szürke. Velence utcáit vastagon bebugyolálta a köd.
Az Alapítvány házáig csalinkázva jutott el. Belehallgatott a munkások reggeli felesek melletti beszélgetéseibe. Megnézte a vízben lassan bontakozó fényeket. Megsimogatta a Canal di Bacchio kóbormacskáit, és kidobta a narancshéjat a Palazzo Mortone szökőkútja mellett felállítot hirtelenkonyha moslékosvödrébe. Éppen megérkezett az aznapi ételadag. Beleszimatolt a levegőbe és elégedetten hümmentett mikor észrevette a pék sofőrjének arcán a hajnali csókok helyét. A nő aki átvette tőle morcos volt és kialvatlan. Az ő hajnalában kávé volt és hideg. Arcán a nikotinfüst simította végig szerető kezek helyett.
Az Alapítvány háza sötét volt. Mindenki aludt odabent. Az atya a földszinti szobában, gondosan betakarva. A többiek kettesével, egy lány a kanapén.

Lány?

Megállt és benézett a magas rácsos ablakon. A benti szürkeségben megnőttek az árbnyékok. Ő pedig elmosolyodott az emlékektől.
-Az árnyékok, ugye, minden dolgok árnyéka? - suttogta az ablakrésbe. - Hol jársz idefenn hol vakító a Nap a felhők és a köd felett?
Hosszan nézte az alvó alakot.
-Vigyázz arra a testre, mert nem kapsz többet. - kuncogott és tovább sétált a főcsatorna felé.

5 megjegyzés:

  1. milyen különösen genyó és kedves egyszerre ez a Sheila...
    egyébként állandóan ez a rajzod jut eszembe, ha rá gondolok (hiába képzelem kifejezetten göthösnek): http://amishael.freeblog.hu/Files/kepek/angyal%20voros.jpg

    VálaszTörlés
  2. Ó
    genyó és kedves? hm
    sajátosan látja ő a dolgokat, az lehet.
    hümm hümm

    VálaszTörlés
  3. kedves: megsimogatjaa macskákat, elégedett h csókok emlékét látja egy arcon...
    genyó: "mert nem kapsz többet. - kuncogott "
    így értem :)

    VálaszTörlés
  4. JUJJ! Kezdek félni! Amúgy tuti :)

    VálaszTörlés